Hajléktalanok?
Nekem az önpusztítás és a nemtörődés jut eszembe. Ők, akik nyomorban élnek. Nyomor és a szegénység az nem ugyanaz.
Nem szereti őket senki és ők se szeretnek senkit.
Nem is akarnak változtatni. Nincs miért, vagy kiért.
Vannak, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetben, de szerintem ők nem az "igazi hajléktalanok" -így hamar megoldják, mert van nekik külső segítségük, maradt még emberiség bennük.
Jól érzik magukat a hajléktalanok, avagy köznyelven a csövesek.
Szarban is képesek aludni..

Véleményem? Utálom őket, szívből. Ők az emberiség legalja.





Ez az az igazi klasszikus előitélet. Honnan tudod, hogy nem akar változtatni? Attól, hogy nem önhibájából kerül valaki az utcára, attól még nem biztos, hogy hamar meg tudja oldani. Amúgy tényleg marha jó érzés lehet hajléktalannak lenni, igazad van tutira jól érzik magukat... Ugyanolyan ez, mint a cigánygyűlölet. Elítéled a külseje alapján, közben semmit nem tudsz róla.

Mert saját tapasztalataim vannak, te még ehhez kisgyerek vagy.
Egyébként meg hajléktalanok közt csak is kizárólag magyar van. De nem lényeg, milyen nációba tartozik, én maga az emberiségről beszélek.
Nem akarlak téged meggyőzni az ellenkezőjéről, mint amit te gondolsz.
Nem a külsejét ítélem el, hanem a hozzáállását az élethez!
A lényeg neki a pia, a pia, és a pia.
Azért én már több babot ettem az életben, mint te, hidd el nekem. [/i


Csabi..

nem jol fogalmazol , mert nem csak magyarok vanak a sorban . a hajléktalanok között... inkább vegyesen vanak-
nos valoban vanak a leg alj nép akik csak arra koldulnak , hogy minden nap mag tudják ini a literes borukat...
de. - vannak olyan hajléktalanok is akik normálisak , arrra kéregetnek , hogy tudjanak enni .. ---rengeteg hajléktalan szállo van - és egyben melegedö---nem a szarban fekszenek - akik nem a alj részhez tartoznak---
sajnos egybe veszik öket , s pont ezért nézik le a sok hajléktalant... én azt mondom 1x fel lehet állni ha van akarat ereje.. a embernek-- igaz segítség is kell hozzá- meg kitartás--mert nem megy egyik naprol -a másikra , hogy munkát találjon --

Hajléktalanok?
Nekem az önpusztítás és a nemtörődés jut eszembe. Ők, akik nyomorban élnek. Nyomor és a szegénység az nem ugyanaz.
Nem szereti őket senki és ők se szeretnek senkit.
Nem is akarnak változtatni. Nincs miért, vagy kiért.
Vannak, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetben, de szerintem ők nem az "igazi hajléktalanok" -így hamar megoldják, mert van nekik külső segítségük, maradt még emberiség bennük.
Jól érzik magukat a hajléktalanok, avagy köznyelven a csövesek.
Szarban is képesek aludni..

Véleményem? Utálom őket, szívből. Ők az emberiség legalja.





Ez az az igazi klasszikus előitélet. Honnan tudod, hogy nem akar változtatni? Attól, hogy nem önhibájából kerül valaki az utcára, attól még nem biztos, hogy hamar meg tudja oldani. Amúgy tényleg marha jó érzés lehet hajléktalannak lenni, igazad van tutira jól érzik magukat... Ugyanolyan ez, mint a cigánygyűlölet. Elítéled a külseje alapján, közben semmit nem tudsz róla.

Mert saját tapasztalataim vannak, te még ehhez kisgyerek vagy.
Egyébként meg hajléktalanok közt csak is kizárólag magyar van. De nem lényeg, milyen nációba tartozik, én maga az emberiségről beszélek.
Nem akarlak téged meggyőzni az ellenkezőjéről, mint amit te gondolsz.
Nem a külsejét ítélem el, hanem a hozzáállását az élethez!
A lényeg neki a pia, a pia, és a pia.
Azért én már több babot ettem az életben, mint te, hidd el nekem.

Hajléktalanok?
Nekem az önpusztítás és a nemtörődés jut eszembe. Ők, akik nyomorban élnek. Nyomor és a szegénység az nem ugyanaz.
Nem szereti őket senki és ők se szeretnek senkit.
Nem is akarnak változtatni. Nincs miért, vagy kiért.
Vannak, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetben, de szerintem ők nem az "igazi hajléktalanok" -így hamar megoldják, mert van nekik külső segítségük, maradt még emberiség bennük.
Jól érzik magukat a hajléktalanok, avagy köznyelven a csövesek.
Szarban is képesek aludni..

Véleményem? Utálom őket, szívből. Ők az emberiség legalja.





Ez az az igazi klasszikus előitélet. Honnan tudod, hogy nem akar változtatni? Attól, hogy nem önhibájából kerül valaki az utcára, attól még nem biztos, hogy hamar meg tudja oldani. Amúgy tényleg marha jó érzés lehet hajléktalannak lenni, igazad van tutira jól érzik magukat... Ugyanolyan ez, mint a cigánygyűlölet. Elítéled a külseje alapján, közben semmit nem tudsz róla.

Hajléktalanok?
Nekem az önpusztítás és a nemtörődés jut eszembe. Ők, akik nyomorban élnek. Nyomor és a szegénység az nem ugyanaz.
Nem szereti őket senki és ők se szeretnek senkit.
Nem is akarnak változtatni. Nincs miért, vagy kiért.
Vannak, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetben, de szerintem ők nem az "igazi hajléktalanok" -így hamar megoldják, mert van nekik külső segítségük, maradt még emberiség bennük.
Jól érzik magukat a hajléktalanok, avagy köznyelven a csövesek.
Szarban is képesek aludni..

Véleményem? Utálom őket, szívből. Ők az emberiség legalja.

Egy igaz történet, ami tavaly decemberben történt meg velem!

Ma délután 2-órára egy vendéglőbe siettem, üzletpartnerekkel volt megbeszélésem, ilyenkor a cégem vendégül látja a leendő üzletpartnereket, korlátlan étel és italfogyasztás engedélyezett . Tehát 30-peccel a megbeszélt időpont előtt már elindultam a vendéglátóhelyiség irányába, autómmal megpróbáltam a lehető legközelebb leállni, ami sikerült is. Elindultam megváltani a parkolójegyemet, oda érve látom egy idős bácsi, kin látszott, hogy az utca az otthona, nyújt felém egy ingyenesen kapható újságot, Én elveszem, majd megkérdezi:tudsz nekem adni egy kis aprót?, mondtam: ne haragudjon, de nem. Gondoltam biztos csak elinná, majd visszaakartam adni neki az újságot, erre ezt mondja:ne bántsál meg nem azért adtam Neked, így megköszöntem és visszaindultam az autómhoz, hogy kitegyem a megváltott jegyemet a szélvédő mögé. Aztán támadt egy hirtelen ötletem, telefont ragadtam és felhívtam a leendő üzletfelünket, hogy sajnos számomra egy "életbevágó" dolog jött közbe, így a mai megbeszélésünket el kell halasztani. Majd visszamentem az öreghez, ő még mindig ott volt az automatánál, meglát, majd így szól:mi az fiam mégis megszánsz?, erre Én:nem, nem, mert csak elinná , láttam rajta nem tudta hova tenni, hogy akkor minek mentem vissza, majd mondom Neki:jöjjön velem öreg, kérdőn néz rám, hova menjek?, ne törődjön vele, ma jóllakik válaszoltam és így elindultunk együtt a vendéglőbe. Mondanom sem kell Én öltönyben, hát Ő meg "szegény" ..., a vendéglőbe nem igazán akarták így beengedni, így elsőnek a mosdót vetettem vele célirányba. Egy jó órát voltuk bent a vendéglőben, de ennyi furcsa tekintetű embert még sosem láttam ilyen rövid időn belül. Hát az öregnek volt étvágya rendesen az biztos, közben értelmesen elbeszélgettünk elmondta, hogy került az utcára, mutatott két képet a gyerekeiről, már több mint 15-éve nem látta őket és közben könnybe borult mind két szeme, mikor azt mondta, a kisebbik olyasmi idős lehet mint te. Majd így szólt:ennyi erővel Te is lehetnél a fiam, hisz már Őt sem ismerném meg. Az étel elfogyasztása után Én visszaindultam a kocsimhoz Ő pedig az automatához, megköszönte a vendéglátásomat, még Én egy darabig néztem az autóból, majd eljöttem. [/idézet

hm... aranyos...